14.fejezet

*Lucy*

Reggel Harry oldalán ébredtem . Olyan jó hogy minden reggel ott fekszik mellettem. Ilyenkor mindig elgondolkozom rajta hogy meddig fog ő még mellettem feküdni. Ilyenkor mindig kicsit szomorúbb leszek de inkább élvezem a társaságát.

-Miért nézel kincsem ? –kérdezte Harry a reggeli mély hangján a csukott szemein keresztül.

-Honnan tudtad hogy ébren vagyok ? –kérdeztem és közelebb csúsztam. Harry elmosolyodott és kezét az arcomra rakta majd kinyitotta a szemét.

-Minden egyes mozdulatodról tudok. Olyan mintha én is mozdulnék. –mosolygott és megcsókolt. Viszont a csókunkat Harry telefonjának a csörgése állította le. Ritkán csörgött a telefonja úgyhogy biztosan fontos hívás lehetett én pedig nem akartam hogy miattam ne vegye fel. Eltoltam magamtól és a telója felé löktem. Ő lebiggyesztette ajkait , de végül felvette a telefont.

-Hallo. Igen , itt Harold Edward Styles . Persze .-mondta és a szeme csillogni kezdett. –Igen. Nagyon szívesen . Persze. –majd hirtelen kialudt a fény a szeme , mintha sosem lett volna ott . – 2 hét ? Nem , nem baj. Értettem uram. Köszönöm. Viszlát. –mondta és már láttam rajta hogy szomorú.

-Na ki volt és mit akart ? –mosolyogtam és fészkelődve, de ráültem a hasára. Harry a kezeit a csípőmre rakta és végig simított rajtuk.

-Az edző volt. –mondta szomorúan. Megdöbbentem.

-Fel függesztettek? –kérdeztem és nem akartam elhinni. Hiszen Harry a legjobb játékos. Nem tehetik meg vele. Ez az élete. Megrázta a fejét.

-Lesz egy meccs. New Yorkban. 2 hétig leszünk távol. –mondta . Megfagyott bennem a vér. 2 hét Harry nélkül. Sosem töltöttem még nélküle egy napot sem. Megköszörültem a torkomat, és próbáltam vissza tartani a sírást ,és erőltettem magamra egy mosolyt.

-De hiszen ez nagyon jó ! –vigyorogtam, talán túlságosan is.

Harry nem értette mi van velem. Felhúzta a szemöldökét , majd felült. Megsimogatta az arcomat és már tényleg csak másodpercek kellettek ahhoz hogy elbőgjem magam. Harry látta rajtam hogy rosszul vagyok , de láttam az arcán hogy még valamit nem mond el.

-Mikor indultok ? –kérdeztem kicsit félénken , bár már tudtam a válaszát.  Harry vette gy mély levegőt és most már mind a két kezével az arcomat fogta.

-Ma . 4 óra múlva indul a gépünk. – mondta  és megcsókolt. Ezzel akart elhallgattatni. Felesleges volt. Nem tudtam volna megszólalni. Alig ismerem , de annyira szerelmes vagyok ebbe a srácba hogy azt el sem lehet képzelni. Valami mindig a közelébe vonz. De az a legfurcsább benne hogy az agyam és a szívem is egyetért azzal hogy ne engedjem el . Viszont el kell. Csak két hét. Kibírom.

Harry nem akarta elengedni ajkaim. Mintha ez lenne az utolsó csókunk. Erőt vettem magamon és eltoltam magamtól. A homlokaink összeérintettük. Én csak arra tudtam gondolni hogy várjam meg azt a 4 órát és utána bőghetek annyit amennyit csak szeretnék , csak Harry előtt ne sírjak, mert akkor tudom hogy nehezen menne el , amit nem szeretnék. 

Elhúzódtam tőle és elővettem az egyik bőröndjét és rádobtam az ágyra. Vette a célzást. Felállt és segített nekem bepakolni. Ami a kezembe került összehajtottam és beraktam. 2 hét. Csak bírjam ki. Egyikünk sem szólalt meg . Én azért mert ha megszólalnék akkor előtörnének a könnyeim , így is minden egyes nyelésnél éreztem a torkomban azt a bizonyos gombócot. Mikor végeztünk a bepakolással néma csendben elindultam kifelé az ajtón. Harry megfogta a kezem és magához húzott hogy megöleljen. Olyan szorosan öleltem meg hogy tuti kiszorítottam belőle az összes levegőt. Az arcom a mellkasába fúrtam és mélyen beszippantottam az illatát.
-Lucy.. Nem lesz semmi bajom. Ígérem. -mondta nekem. Én csak bólogattam és beszippantottam mélyen az illatát hogy akkor is érezzem mikor már nem lesz itt. Éreztem ahogy belepuszil a hajamba. Elmosolyodtam és ránéztem az órára. Több mind másfél órát pakoltunk.
-Harry öltözzünk. -nyögtem ki nagy nehezen és elindultam öltözködni. Kinyitottam a szekrényt és Harry előtt öltözködtem.
-Lucy , ne menjek ki ? -kérdezte csodálkozva . Megrántottam a vállam.
-Ha szeretnél maradni maradj. -mosolyodtam el , és felöltöztem. Harry is ezt tette mellettem . Mikor a pólóját vette gyorsan rá pillantottam tökéletes felső testére és memorizáltam minden egyes porcikáját az agyamba .Miután kész voltunk , gyorsan kimentem és kivettem a fagylaltos sütit a hűtőből. Elővettem két kanalat és odamentem Harryhez.
-Tegnap csináltam nekünk. -pirultam el és már nem is éreztem a gombócot a torkomba. Beletörődtem hogy elmegy. Harry kivette a kezemből az egyik kanalat és nyomott egy puszit az arcomra.

Egészen boldogan ettük meg a fagylaltot. Rengeteget nevettünk. Mintha Harry nem is menne el , de azért ott volt a levegőben hogy nem sokára indulunk, de addig kivertük a fejünkből amíg ettünk , amiért nagyon hálás vagyok Harrynek.
Olyan 1 óra fagylaltozás után muszáj volt indulnunk. Felkaptam egy kabátot , mert eléggé borús volt az idő meg a táskám és beültem a kocsiba. Harry berakta a bőröndjét a csomagtartóba és beült mellém. Elindította a motort és mentünk a repülő térre. Olyan rossz érzés volt ott ülni úgy hogy tudom hogy csak 2 hét alatt mikor lefekszem és felkelek , nem lesz ott velem.
Leállította a motort és felém fordult. Láttam hogy ő is küszködik a könnyeivel. Eddig bele sem gondoltam hogy neki milyen nehéz lehet engem itt hagyni egyedül. Kikapcsoltam az övem és azonnal megöleltem. Magamhoz szorítottam és vissza tartottam a könnyeim. Elengedtem és megcsókoltam. Harry megfogta az arcomat én pedig a hajába túrtam .
Miután vége volt a csókunknak elengedtem és kiszálltam a kocsiból. Harry az egyik kezében a bőröndjét , a másikban pedig az én kezemet fogta. Én már úgy szorítottam a kezét mint aki a legnagyobb kincset tartja ujjai között és soha nem akarja elengedi. Mikor a odaértünk ahhoz a terminálhoz ahonnan a fiúk mennek , megláttam az egész csapatot és a csajokat. Ők nagyon boldognak tűntek , még Nicky is. Csak engem visel meg hogy elmegy a barátom 2 hétre? Vagy velem , vagy velük van a baj . Inkább velem.
Mikor köszöntünk nekik még akkor sem voltunk hajlandóak elengedni egyikünk kezét sem. Harry lerakta a bőröndjét. és a hátam mögé jött , fejét a vállamra hajtotta, majd a másik kezünk és összekulcsolta. Annyira jó volt ott lenni vele , még akkor is hogyha a sírás határán voltunk. Csöndben hallgattuk ahogy a többiek viccelődnek és nevetgélnek. Néha én is elmosolyodtam.
-Kérem a 221-es járat utasait hogy fáradjanak a 2b ajtóhoz. A felszállást a New Yorki járata megkezdjük. -mondta egy női hang a hangszórókból. Éreztem hogy Harry teste megfeszül. Az ő járatuk. A srácok elbúcsúztak egy egy csókkal a barátnőjüktől és elindultak a repülő felé. Egyedül Harry maradt ott még mindig a vállamon a fejével. Megfordultam és vártam hogy Harry rám nézzen.
-Na azt hiszem menned kell. -mondtam , de nem engedtem el a kezét.
-2 hét és itthon vagyok. Nem olyan hosszú idő. -mondta de láttam rajta hogy sokkal rosszabb lehet neki mint nekem.
-Reméljük hamar eltelik. -mosolyogtam ahogy csak tudtam .
-Harry gyere már ! -ordított felénk Louis. Mind a ketten Louisra néztünk ,majd vissza egymásra. Beleharaptam az ajkamba és átkaroltam nyakát és megcsókoltam. Harry a kezeid a derekamra rakta és meghúzta a pólómat egy picit , én pedig beletúrta a hajába. Amilyen gyorsan megcsókoltam , olyan gyorsan is hagytuk abba.
Harry felvette a bőröndjét és elindult a srácok után. Egyszer még visszanézett én akkor mosolyogtam egyet , majd elment a srácok után a repülőre. Ekkor éreztem hogy a szemem homályos lesz, pislogtam és az arcomon le ereszkedett egy könny csepp.
Nicky mellém lépett. Megsimogatta a vállam majd megölelt. Nem is tudja hogy mennyire segített nekem. Olyan szorosan húztam magamhoz és sírtam ahogy csak tudtam. Mindent kiadtam magamból. Azt hogy aggódok Harry miatt, hogy talán nem kellett volna elmenni-e ,vagy hogy utána kéne mennem. De nem tehettem. Muszáj megvárnom azt a két hetet.

*Harry *

Olyan nehéz volt elválnom tőle. Semmi kedvem nem volt őt otthagyni egyedül. A reptéren jöttem rá hogy nem kéne elmennem. Biztosan nagyon hosszú lesz ez a két hét és nem tudom hogy hogyan fogom kibírni nélküle. Az illata , a nevetése , a teste melege és a haja selymessége nélkül. Még egyszer visszanéztem rá hogy rögzítsem minden egyes részletet rajta. Ő elmosolyodott és intett nekem. Én megfordultam . Nem akartam hogy lássa hogy elmorzsolok egy könnycseppet. Gyorsan a srácok után mentem. Letöröltem az arcom és beléptem a magán repülőnkbe.
-Na hogy érzed most magad hogy nincs itt a csajod ? -kérdezte Zayn miközben ledobta magát az egyik ülésre.
-Szarul. -mondtam őszintén és leültem. Belenyúltam a zsebembe hogy elővegyem a telefonom és zenét hallgassak , amikor egy apró dolgot találtam a zsebembe. Egy kis papír fecni. Amint kinyitottam egy apró kép esett ki belőle. Lucy volt rajta.Elmosolyodtam.
Hogyha baromságot teszel akkor is látni foglak . 
Beleraktam a pénztárcámba és elővettem a telefonomat. Beindítottam a zenét hátra dőltem becsuktam a szemem és vártam hogy New Yorkba érjünk.